Szöveg: Lénárt Attila
Az elmúlt évek egyik legkiemelkedőbb hazai hajóipari sikersztorija kétségkívül az elektromos hajókat tervező és gyártó Stickl Yachts-é. A Velencei-tó melletti vállalkozás röpke tíz év alatt jutott el a hajótestekkel való kísérletezéstől odáig, hogy már Európa-szerte ismerik és keresik a termékeiket. A cég története felvillantja azt is, hogy milyen sokat fejlődött az elektromos hajók világa egy évtized alatt.
Aki betér a Stickl attraktív gárdonyi szalonjába, látja odabent és a „főhadiszállás” előtt a saját kikötőben ringatózó hajók sorát, vagy ellátogat a két éve épült, szupermodern gyárukba, annak meg sem fordul a fejében, hogy egy évtizeddel ezelőtt a cég vezetője még deszkákat ragasztgatott és fűrészelt mindenféle hajótestek alatt az udvaron. A mai fényes szalon és a sok high-tech hajó küzdelmes és rengeteg kísérletezéssel és zsákutcával tarkított, kitartó munka eredményeképpen jött létre. Ezt mutatjuk be cikkünkben.
A VITORLÁZÁSSAL KEZDŐDÖTT
„Az egész a vitorlázással kezdődött. Édesapámmal mindketten nagyon szerettünk hajózni. Kicsit versenyeztünk is, de leginkább technikai oldalról érdekelt minket. Figyeltük, milyen sebességre vagyunk képesek, és kíváncsiak voltunk, hogyan lehetne gyorsabban menni” – villantotta fel a kezdetek kezdetét Stickl Tamás, aki autóipari vállalkozásait feladó édesapjával alapította a céget.
Annyira érdekelte őket a hajózás, hogy kezdetben forgalmaztak is vitorlásokat. Az Imexus márkájú motoros vitorlások különlegessége az volt, hogy képesek voltak siklani is.
„Szereltünk beléjük mindenféle motorokat, még 140 lóerőset is. Szerettünk volna többet kihozni belőlük, ezért mindenféle módosítást hajtottunk végre rajtuk. Végül már annyi mindent változtattunk rajtuk, hogy a gyártó felvette a kapcsolatot velünk, mert érdekelték az ötleteink…” – mesélte Tamás.
„2008-ban pedig elkezdtük elektromos motorokkal szerelni a hajókat, a Willisits-féle motorokkal. Aztán ezeket is átalakítottuk, saját vázat és csigát terveztünk rájuk.”
Vagyis a kísérletező kedv kezdettől ott volt bennük – és nem is fogták vissza magukat.
Az első hajó, a Capry 600-as: kiskacsa formája
ellenére elég kapós volt, elsősorban a sok praktikus
megoldásnak köszönhetően.
TEST-TESZTEK DOSZTIG
Az átalakított elektromotorokat mindenféle motoros hajótestre szerelték fel, és GPS-szel mérték, hogy mennyivel mennek rosszabbat, mint a vitorlásokon. „Valósággal kutattuk az egyes helyeken elfekvő, használaton kívüli hajótesteket, és ami szemre olyan áramvonalasnak tűnt, azokat már szereltük is fel motorral és mentünk próbálgatni” – emlékszik vissza a „hősidőkre” Stickl Tamás.
A sok kísérletezés, ha lassan is, de hozott eredményeket. „Elkezdtük érezni, tapasztalni, hogy egyes hajótestek jobban mennek, mások kevésbé jól. De minden motoroshajó teste rosszabbul teljesített, mint a vitorlásoké. Aztán elkezdtük módosítani a rendelkezésünkre álló hajótesteket, és az itt-ott végrehajtott kisebb-nagyobb toldásokkal-faragásokkal több-kevesebb javulást értünk el, és már le tudtunk vonni bizonyos következtetéseket.”
AZ ELSŐ SAJÁT „KISKACSA”
2010-ben, négy évnyi tapasztalattal a „zsákjukban” érkezett el az idő arra, hogy saját hajót konstruáljanak. Ez volt a Capry 600 nevű, kissé talán egy gumikacsára emlékeztető modell, amelyet még mindig tapasztalatszerzés céljából kezdtek szerelni. A motorok továbbra is a Willisits-féle külmotorok voltak, a testek első példányát pedig egy gyárudvaron találták. Bármilyen kezdetleges is volt azonban az első Stickl-széria, a vásárlók rögtön felfigyeltek rá. Méghozzá nem is itthon. „Amikor elkészültünk az első hajóval, kivittük a Chiemsee-re, és ott próbálgattuk. Meglepetésünkre azonnal volt iránta érdeklődés, 6-7 darabot vettek is belőle a németek és az osztrákok” – mesélte a cégvezető.
Az első Stickl-hajók még nem voltak szépek, mégis olyasmikkel rendelkeztek, amivel az akkori vetélytársak nem: élvezhető menetdinamikával és rengeteg praktikus megoldással. Számos ötletes részmegoldást vonultattak fel, például a parányi kokpit padjait ággyá lehetett alakítani és volt fedélzeti hűtőszekrény is.
A sok ötlet egy német fejlesztőmérnök figyelmét is felkeltette, aki korábban egy hajógyárban, majd az autóiparban is sikeres volt, mielőtt nyugdíjba ment, és elektromos hajók felé kezdett orientálódni. Ő biztatta az apa-fia párost, hogy lépjenek egy nagyot, és tervezzenek egy teljesen saját hajót. Neki is fogtak – de nem a rajzolgatással kezdték.
A TAPASZTALATOKTÓL A TERVEKIG
„Azt láttuk, hogy a piacon lévő hajók közül számos egészen jó testű is akad, de közel sincsenek igazán kiaknázva a bennük lévő lehetőségek – legalábbis mindegyikkel kapcsolatban lettek volna még jó ötleteink. Ezért aztán elkezdtük tesztelni a piacot, felmértük az igényeket, hogy vajon mit tartanának fontosnak a vásárlók, melyek azok az apróságok, amelyeket mindenképpen figyelembe kell venni a tervezés során.”
A tanulságokból tanulmányt is lehetne írni, de Sticklék inkább hasznosították mindazt, amit az igényekről megtudtak. „Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy az akkumulátor és a vegyi vécé köré kezdtük tervezni a hajót” – summázta a tapasztalataikat Stickl Tamás.
Az önálló fejlesztés elég nagy lépés volt akkor még számunkra. Bár sok tapasztalatuk volt, és rengeteg elképzeléssel rendelkeztek, nem volt meg a tervezéshez szükséges szaktudásuk. Így megbíztak egy ismert, többnyire Nyugat-Európa régióiba dolgozó hajótervező irodát, hogy az elképzeléseik alapján rajzoljanak egy sorozatgyártható hajót.
Sticklék magasra tették a lécet: „csak” annyit kértek, hogy a leendő hajótest jobb legyen, mint a piacon elérhető bármely másik. Rendelkeznie kellett egy zárható orrkajüttel, orrnapozóval és jó hullámvédelemmel is – mindemellett pedig nagyon kis fogyasztásra és remek tempó elérésére kellett képesnek lennie.
Mindezek alapján megszületett az a hatméteres hajó, amely a mai E-volution modell elődje.
SAJÁT KEZŰLEG VÁGTÁK A SZKEGGET
„Amikor az első hajónk elkészült, rengeteget kísérleteztünk, hogy úgy is viselkedjen, ahogy szeretnénk. Az első testen nem volt szkegg, ezért aztán úgy sodródott, hogy csak na. Mivel a tervezők nem tudtak szimulálni, hogy mekkora lesz az ellenállása egyenes menetben a szkeggnek, hát inkább lebeszéltek minket róla, mondván, hogy az a fogyasztás rovására fog menni. Nos, mi erre fogtunk egy darab deszkát, és szépen a test alá ragasztottuk. Mentünk vele egy kört, mértük a fogyasztást és a sebességet, aztán levágtunk a deszkából, mentünk egy újabb kört, és újra mértünk mindent.
A tapasztalat az volt, hogy a szkegg alig csökkenti a sebességet, viszont nagyban javítja a manőverezhetőséget. Így hát addig kísérleteztünk vele, amíg megtaláltuk az optimumot.” Az E-volution végül olyan jól sikerült, hogy 10-ből 9-et német/osztrák piacon értékesítettek. „A kinti partnerek szerették a hajóinkat, mi pedig azt kértük, hogy mondják el, min kellene még javítanunk. Ott jöttem rá arra, hogy nem elég minőséget gyártani, hanem minőségérzetet is kell adni. Ebben sokat segített az autóipari tapasztalat, ahol a tapintás fontosságát már régóta felfedezték a gyártók – a hajóiparban pedig mi is” – fogalmazott Stickl Tamás.
Mivel maguk kísérleteztek a hajókkal, és kezdetben maguk is javították őket, így elég gyorsan voltak tapasztalataik is azzal kapcsolatban, hogy mely megoldások jók, és melyek nem. Ezeket a tapasztalatokat pedig beépítették az alkalmazott gyártástechnológiába is. A minőségérzet jegyében rengeteget finomítottak a hajón – és a következő modelleken is. Nem hiába, a kemény osztrák/német piacon jelentős érdeklődés mutatkozott a Stickl-hajók iránt. Fontos exportszempont volt számukra az is, hogy kétméteres szélességben is kínáljunk hajót, mert sok osztrák és német csónakházban ekkorák a helyek.
A minimum hatméteres hosszt viszont az indokolta, hogy a Balatonon a hat méter alatti hajók bukdácsolnak a hullámokon. Ezért ezekkel a fő paraméterekkel fejlesztették ki az eleinte 620, majd 660 cm-es testhosszal gyártott E-volution kistestvérét, a 610 centiméteres E-motiont.
A SZALON NAGYOBB HAJÓKAT SZÜLT
A belföldi értékesítés akkor indult el igazán, amikor 2015-ben elkészült a szalon és a hozzá tartozó kikötő. „Sok más gyártóval ellentétben mi nyáron adunk el sok hajót, amikor ki is lehet őket próbálni. Mert ilyenkor meg tudjuk mutatni a különbséget a motorosokból átalakított hajókhoz szocializált vásárlóknak, hogy miben mások a mi hajóink. Ez magyar specialitás volt, a külpiacok sokkal fejlettebbek voltak e téren. Így hát itthon beleálltunk az ügyfél-edukációba. És ez mindmáig tart, hiszen mai napig csak úgy adok el valakinek hajót, ha előtte kipróbáljuk. Mindenki meglepődik, hogy mekkora élmény, hogy milyen nagy is a kishajó, mennyire használható és szerethető. Bízom a termékben – és azt szeretném, ha az ügyfél is közvetlen tapasztalatokat szerezne róluk” – fogalmazta meg üzleti filozófiáját a cégvezető.
A főhadiszállás és a saját kikötő, benne a teszthajók flottája
A szalon és a kikötő hazai érdeklődőket vonzott, és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar vásárlók nagyobb hajókat szeretnének. Így született 2017-ben a 8,2 méteres E-xcellence, amellyel kapcsolatban az volt az igényrendszer, hogy képes legyen a kisebb vitorlások komfortját kínálni, de mindemellett jól is menjen. A piacon ritka, hogy ebben a kategóriában elektromosból valaki ekkora hajót kínáljon kajüttel – és nem véletlenül. A nagyobb méret és a több komfortfelszerelés összességében nagyobb tömeget jelent, amely mellett nehéz fenntartani azt a mozgékonyságot, amit Tamásék elvárnak a hajóiktól.
A 2020-ban átadott vadonatúj gyár
A megoldás a vákuum-infúziós technológia alkalmazásában rejlett, amelyet jellemzően csak sporthajóknál szoktak használni – és amelyet a következő modell, a 7,30-as E-spirit nevű, tavaly bemutatott modell esetében is megtartottak. A félig sikló testű hajók ma már mind a Stickl Yachts saját, 2020-ban megépült szupermodern gyárában készülnek, évente nagyjából kéttucatos példányszámban. Több nem is lesz belőlük, mivel Tamás szerint nagyobb darabszám mellett nem tudnák fenntartani azt a minőséget és azt az ügyfélkapcsolati rendszert, amit mára sikerült biztosítani. A fejlesztésekkel persze nem állnak le, gyakran két egymás után készülő modell között is találni már apróbb különbségeket, de hasonlóan nagy ugrásra, mint amit az elmúlt tíz évben mutattak be, már nem készülnek.
Comments